Az én férjem egy tünemény, sosem bántana meg senkit, nagyon megértő tud lenni, kivéve néhány dolgot, amiben kőkemény véleménye van, és még akkor sem hajlandó ezen finomítani vagy egy kicsit megértőbb lenni, ha rólam vagy a lányunkról van szó. Az egyik ilyen nagyon éles téma például a telefonok sérülése. Tudni való ugyanis, hogy az iphone készülékek azt nagyon nem szeretik, ha bármikor is leejtik őket vagy valami rájuk esik mert azonnal törik a kijelzőjük, ráadásul sok esetben annyira, hogy egyáltalán nem is lesznek használhatók, nem csak azért, mert nem lehet rajtuk látni semmit, hanem azért, mert egészen egyszerűen vágják az ember ujját ha használni próbálja őket.
Tudom jól, mert sajnos már három ízben is tapasztalhattam ezt az érzést. A gyerek születése után ugyanis nyilván mindent egyszerre próbáltam én is csinálni, és sokszor a telefont csak odafogtam a fülemhez a vállammal, aminek az lett az eredménye, hogy a telefon leesett és jött is az iphone kijelzőcsere.
Hála a jó égnek mi már akkor kapcsolatban voltunk az iszereles csapatával, így egy nagyon profi és rendkívül felkészült szerviz csapat állt mögöttem, akik ráadásul már akkor is rekord gyorsasággal tudták megoldani a kijelző cserét, de hát a férjem akkor sem volt megértőbb. Egészen egyszerűen ezerszer elmondta, hogy nem tudja, hogyan lehet egy telefont leejteni telefonálás közben.
Most pedig az az eset fordult elő, hogy a munkahelyén egy kicsit több feladatot rónak rá és azt sem tudja hol áll a feje, ezért sokszor ő is, ahogy annak idején én, a füléhez fogja a vállával a telefont és bizony el is ejti. Mondanom sem kell, hogy kijelzőcsere a vége, és hát én sosem szidom meg, de tudja ő magától is és a minap mondta is, hogy most már megérti hogy annak idején miért esett nekem annyira rosszul, hogy nem értett meg engem. Pórul járt, de legalább kinyílt a szeme és megértette régen miről beszéltem neki. Jobb később, mint soha. Azt hiszem erre szokták mondani.